Ez a Balatonkör nagy buli volt, de elsőnek egy kis címmagyarázat. A kerékpározás után sokat tipródtam, hogy mi legyen a bejegyzés címe. Mi fejezi ki leginkább az érzelmeimet. A végleges mellett a "Most aztán tényleg szétcsaptam magam" futott, de hogy mégsem ez került felülre annak nyomós oka van. A csalódás oka a következő. Siófokról rajtolt a mezőny, ahol az élbolyban gond nélkül sikerült megkapaszkodnom. A kb. 150 fős csapat 41 km/h átlagsebességgel haladt a déli parton Lelle irányába, ahol az út szélén Bebke volt várható. Elhagyván Balatonöszödöt gondoltam, hogy a kényelmes középső utazó pozícióból a lényegesen fotogénebb első sorokba küzdöm fel magam, hogy Bebke szeméből a büszkeség könnycseppjeit csalogassam elő. A mezőny kissé gyorsult, így a Balatonlelle táblánál már semmi őszinteség nem volt a mosolyomban főleg azért mivel már csak a boly legelső emberei voltak előttem. A főút teljes szélességében le volt zárva és jelentősen felmagasztosította a pillanatot, hogy a mezőnyt rendőrségi motorosok és autók kék villogóval vezették fel. A Lelle központját jelentő távoli körforgalmat megpillantva kivágtam a sporttársak elé és közelítve az 50 km/h-t leszegett fejjel, immár legelöl hajtottam. Négy kerékpáron született ifjú titán szökésnek vélte a mutatványt és azonnal utolértek, sőt meg is előztek. Ellentétben velem láthatóan ez nem jelentett jelentősebb erőkifejtést számukra. Bizonyosra vettem, hogy Bebke a körforgalom tájékán várható ezért maradék erőmmel az előttem haladó rendőr motoros után eredtem. Ez már a véghajrákra jellemző hisztérikus, kormánycibálós tekerés volt. Mivel a 204 km-ből alig több mint 35-t tettünk meg, a sporttársak megbizonyosodtak, hogy egy elméjében jelentősen meggyengült valakiről lehet szó. Ilyenformán további tombolásomat nem is kísérték érdeklődéssel. 52 km/h-ával érkeztem a körforgalomhoz, ahol bizony nem volt senki.

Nem tudom, hogy alakul-e még úgy az élet, hogy egy mezőny élén lehessen lefotózni engem, de ott és akkor ez egy megismételhetetlen pillanatnak tűnt. Angyal szállt a vállamra és megsimította fejem.

Végül is a neten megtaláltam a két fenti képet. Az elsőn éppen utolér a mezőny, a másodikon pedig épp a körforgalomból hajtunk ki.

A verseny maga nagy élmény volt. Főleg a bolyozást szeretem benne. Sajnos csak Keszthelyig, kb. 80 km-ig tudtam az élbollyal menni, ahol a dombos részek szétszedték a nagy csapatot. Egy lemaradó bolyban tekertem tovább. Az emelkedőket kivéve 155-ig engedtem a pulzust, ami jól kezelhetőnek bizonyult, de csak annak fényében, hogy bolyban 135-140-ig is visszaesett.

A bolyozás hatalmas taktikai harc, mivel nálam sokkal erősebbekkel is képes vagyok tartani tempót. Ellenben néha megindulnak és az emelkedőkön is gyorsabbak ezért készen kell lenni komoly ritmusváltásokra. Ha az ember egy gyors boly végén fityeg, folyton azért harcol, hogy le ne maradjon, mert akkor duplán veszít. Méréseim szerint ugyan annál a sebességnél a boly elején 15 ütéssel magasabb a pulzus, mint a végén. És ez pont ég és föld különbség. Egy másik óriási különbség a futáshoz képest, hogy ott mindenki olyan gyors, amilyen. Nincs mellébeszélés. A kerékpáron el lehet sunnyogni a bolyban a nálunk sokkal erősebbek közt. Erről jut eszembe. Hogy ki az erős az sem a kerékpárról sem a ruháról nem állapítható meg. Acélvázas, klipszes tornacsukás, hatvanas pali ásítozva tekeri ki a 45-öt, míg full-carbon, tökig Astana csapatmezbe öltözött gyerek 140 kilinél fekszik az árokba.

Én imádom a terepfutást, de mint szabadidős tevékenység a kerékpár verseny élvezetesebb. A terepfutást nagyobb teljesítménynek tartom, de ez valahogy felszabadítóbb. Talán a sebesség miatt. Nem tudom. És egy nagyon fontos különbség. 6 óra terepfutás után egy hétig alig bírok járni, míg itt szikrányi izomlázam sem volt, pedig az átlag pulzus 152 lett, ami nem alacsony.

Egy kis videó, hogy milyen a mezőny 50-nél.

Összességében elégedett vagyok a 6:04-es idővel. Lassan talán az egészségügyi gödörből is kimászok. Ezen a héten és talán a következőn még tartom a pihenést. Ezután lesz még 5 hét Nagyatádig, ahol megpróbálom gólhelyzetbe hozni magam.

Azért egy kicsit megijedtem ettől az Ironmantől: Ha nem lennék benevezve, lehet hogy halasztanék egy évet.

Tour de Pelso 2011 Balatonfüred from ironka on Vimeo.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.