Mai nap bejárást tartottam a T100 3. negyedén, Pilisszentlászló-Visegrád-Pilisszentlászló útvonalon. Kifejezetten lassú tempót tartottam, nehogy nagyon kimerítsem magam, így volt lehetőségem magamba szívni az esős, ködös erdő minden illatát. Nem sok dolog van a világon, ami olyan örömet jelent, mint mikor teljes magányomban futok az erdő fái alatt. Halkan lépek, csak úgy, hogy minden lépés jólessen. Az ütemes tempó elringatja elmém és közben úgy érzem, itt vagyok otthon. Gyakorlatilag végig esett az eső és meglehetősen hűvös volt. A fák lombjai közt, és a széles, friss réteken vastagon gomolygott köd. Nem is csoda, hogy nem találkoztam emberre. Ellenben életemben először pillantottam meg vadon élő muflont. Olyan nyugodtan állt meg az úton, hogy már azt hittem át kell ugorjam. Amennyire értek hozzá fiatal kosnak néztem, és már rá is köszöntem mire megugrott a bokrok közé. Maga a futás valóban lassúra sikerült, de nem zavar, mert volt sár rendesen, sokszor kerestem az utat, telefonáltam is egyet, és hát a tegnapi bicikli versenyt sem pihente még ki a lábam. Nagyon kiváncsian várom a szombati T100-at, mert hát erősnek érzem magam, de taknyos kis kölyök voltam mikor utoljára százast futottam. Ez nem lesz más mint 4x25 km. 25 kilométerenként futok 3 órát és meg van a terv. Egyszerű ez!

És hát a szombati Tiszató kör. Ez volt életem első tömegrajtos kerékpárversenye és ha lett volna egy kis rutinom, jóval elölrébb is végezhettem volna. A 65 kilométeres táv első 6 kilométerét motoros felvezetéssel tettük meg kb 25 km/h sebességgel. Már itt veszett tülekedés volt, de mikor a motor kirobbantak elölülnk, felfort a mezőny. Egy pillanat alatt mindenki megvadult, recsegtek a váltók, állva tekertünk 50 km/h felett, centikre egymástól. Ha valaki borul, az minimum száz törött csontott jelent. Aztán levált egy száz fős boly, aminek a fele, kétharmada környékén harcoltam. Elöl egyre nőtt a tempó és kb 15 kili tájékán ez a boly három részre kezdett szakadni. Stabil 40 feletti tempóval hasítottunk és én elég értelmetlenül hajszoltam magam, ahelyett, hogy utaztam volna mások szélárnyékán. Mire észbe kaptam, teljesen kimerültem és nem tudtam tartani a második bolyt. Kezdtem onnan lemaradni és egyedül tekertem. Ez volt a baj. Mert nem maradt erőm vissza küzdeni magam hozzájuk. Utolértek mások és mint később kiderült, így alakult ki a harmadik boly. 20-25 kilométeren át elég közelről üldöztük a második csapatot, de nem tudtuk utol érni őket. Mi kb. huszan voltunk, de csak hatan, nyolcan vállalkoztunk arra, hogy vezessünk. A többiek csak utaztak rajtunk. Volt olyan, hogy miután teljesen kifáradtan visszasoroltam az élről, belassultunk 27 km/h alá (a versenyátlagunk 35 km/h felett volt). Egyszerűen nem ment senki. Kis tipródás után megint én álltam az élre, hogy végre haladjunk. Kétszer próbáltam szökni, de teljes képtelenség volt egyedül harcolni. Ahhoz sajnos még nincs bennem elég kraft. Pedig ha tudtam volna ott hagyom azt a lusta bandát, hogy inkább egyedül tekerjek. El tudtam volna menni a második bollyal is, csak amikor lehetett volna, akkor pont elcsesztem. Minden akcióban benne voltam, nagyon sokat vezettem, így a végén persze semmi erőm nem maradt a hajrára. Nem baj. Jó volt. Hatalmas különbség van egy futó és egy kerékpáros verseny közt. A kerékpáros egy komoly taktikai harc, ahol az egymásra utaltság sokkal jelentősebb, mint a futásokon. Itt könnyebb meglepetés eredményt elérni, mivel egy bolyban meglapulva egy gyengébb versenyző képes megelőzni nálánál gyorsabbakat is. Ilyen a futáson nem létezik. Más részt nem tetszett, hogy voltak akik egyértelműen pihentek a verseny közben, ami futó szemmel szintén szokatlan jelenség.

Hát ennyi a hétvége termése. Rendesen kihajtottam magam megint. Kedden egy óra úszás, szerdán pedig rövid átmozgató futás T100 előtt. Aztán szombaton nyomjuk kifulladásig...

A képek sajnos nem sajátok, azokat csak kigugliztam, hogy szebb legyen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.