Az a mondás járja, hogy nem ajánlatos széllel szemben hugyozni. Múlt vasárnap volt szerencsém 82 kilométert erős szembe szélben, nyugat felé kerékpározni. Ha előre tudtam volna milyen lesz, lehet hogy a vizelést választom...

Tegnap este szokásos 13 kilis körömet futottam és sokat javult a tempóm alacsony pulzuson. 136 bpm pulzushoz 5:05 körüli ezresek tartoztak. Ez talán eddigi pályafutásom legjobb értéke. A baj csak a térdemmel van. Nem szereti ezt a tempót. A pulzus tartományban maradáshoz, lejtőn lefelé olyan tempót kellene futnom, amitől úgy hullana szét az izület, mint a nápolyi.

Fel kéne hívni Gyogyit és/vagy Gábort, hogy csináljunk valami ilyesmit:

Untitled from Zoltan Hivessy on Vimeo.

Pedig ehhez csak el kell oda utazni, ahol nagyon kevesen járnak, kell mászni 28 órát, aztán aludni 20 órát, majd még mindíg szörnyen kimerülten órákig ebédelni egymásra mosolyogva és elindulni lefelé. Hát igen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.